Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia (DSZIT) a tanulási problémák megelőzésére, korrigálására
Néha a gyerekek másképp viselkednek, mint ahogyan azt elvárnánk tőlük. Olykor nem értjük, hogy ami a többi gyereknek természetes, attól a miénk miért fél, idegenkedik?
- Keresi a veszélyes helyzeteket vagy éppen túlságosan kerüli?
- Folyton koszolja magát, vagy ellenkezőleg – irtózik minden piszoktól?
- Nekimegy mindennek, elesik, folyton ütközik a többi gyerekkel, mintha szándékosan tenné? És mintha sose fájna neki a sok elszenvedett kék folt…
- Ügyetlen a játszótéren, nem igazán szeret mozogni, elesik a saját lábában?
- Nem szeret rajzolni, ollóval vágni?
- Képtelen figyelni mesére, játékszabályt nem tart, folyton pörög, de a tv, számítógép órákra is odaszögezi.
- Kerüli az érintést, nem szereti, ha idegenek érintik, megpuszilják?
- Kapkod, türelmetlen, semmit sem fejez be, mindig új dologba kezd?
Még hosszasan lehetne sorolni a tüneteket, amelyekből akár már egyetlen megléte is utalhat arra, hogy a gyermek idegrendszere a szokásostól eltérően fejlődik. Másképp fogják föl a körülöttük lévő világot, az egyes benyomásokra néha túlzott intenzitással, máskor alig reagálnak. Mivel a kisgyerek tanulásának alapvető színtere a mozgás, a tárgyakkal való manipuláció, az ingerek feldolgozási nehézsége a későbbi tanulási folyamatokra kedvezőtlenül hat.
Korunk rohamos technikai fejlődése mellett jellemző, hogy a mai gyerekek kevesebbet mozognak, mozgásos intelligenciájuk elmarad az amúgy jó képességeitől. A mozgásos tapasztalatok hiánya ugyanolyan tüneteket eredményez, mint a korábban említett eltérő idegrendszeri fejlődés. Ilyenkor a mozgásterápia segíthet abban, hogy visszaálljon a megbomlott egyensúly.
A dinamikus szenzoros integrációs terápia olyan módszer, amely a gyermeknek izgalmas játéklehetőségeket nyújt, olyan speciális eszközök használata mellett, amely a problémás területekre stimuláló hatással van. A terápiás eszközök kicsit cirkuszhangulatot varázsolnak körénk, amelyek a fantáziára is erősen hatnak, és a gyerek magától kezdi keresni az újabb és újabb kihívásokat, miközben idegrendszere érik, differenciálódik. Olyan játékszereket kínál a gyermeknek, amelyek a az egyensúlyi, és tapintásos érzékeléseket serkenti. Az idegrendszer előbb-utóbb öngyógyító módon kezd szerveződni és kialakulnak a megfelelő válaszok adott ingerekre.
Mitől más a DSZIT, mint a többi mozgásterápia?
- A terapeuta nem ír elő gyakorlatokat, hanem csak kíséri, figyeli a gyereket, felkínál lehetőségeket. A gyerek a saját szükségleteihez és képességeihez választja meg az eszközöket, vonja be játékába a felnőttet, miközben észrevétlenül fejlődik, ügyesedik és egyre nagyobb kihívásokra vágyik.
- Nincs házi feladat, otthoni gyakorlás, a gyerek magától kezdi keresni az újabb és újabb lehetőségeket, amiket a terápiás órákon megtapasztalt.
- Minden tevékenységet a játék és fantázia kísér, a gyerek saját maga fedezi fel, mennyi mindenre képes. Ahogy saját testének uralma, önszabályozási képessége fejlődik, önbizalma is erősödik, más területeken is kipróbálja magát, az addig hárított tevékenységeket már nem utasítja el.
Részletesebben: http://dszit.hu/szulok/szubevezetes.php
http://www.dszit.hu/szakemberek/hasznoslink.php
http://www.dszit.hu/szakemberek/hasznoslink.php